|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
Lustálkodás
Ebéd után lefekszem, nem hajszolom az eszem se pénz, se hír után, elnyújtózkodom lustán a hűs pamlag lágy ölén, ki most az úr, ha nem én?
Künn a nyári nap heve, mint a pokol-kemence; izzad, arat a paraszt, gürcöli a nehéz gazt; a gyár forró, mint az üst, az ég kéklő színezüst.
Szobám hűvös, mint a tó, döngicsélő, altató; alusznak most a könyvek, így hát nekem is könnyebb: rágyújtok a pipámra, s fütyülök a világra!
Cila cicám mellettem néha-néha felretten, ráfekszik a hasamra, nem vagyok hát magamba, s amint versem firkálom, úgy éri el az álom.
Látom, amint álmodik, motyog, elmosolyodik, finom füle megrezzen, mint harmat a levélen. Kölyök még, friss, fiatal, csupa kellem, csupa dal.
Ma már sokat olvastam, belefájdult a hasam. Mennyi betű, mennyi szó, majd mind hiábavaló! Sütkéreztem a napon a kertvégi kispadon.
Most hát fekszem, mint Cila, üsse kő, istennyila most a dolgot, terveket, dolgoztam ma eleget. Ami sok, az a kevés, jöjj, hát, édes pihenés.
Rossz nadrágom levetem, fekszem a kereveten, mint egy boldog ősállat, amely már belefáradt a harcokba, s most pihen a fák hűvös töviben.
Jobb oldalra fordulok, mint valami vad tulok: kérődzöm a tegnapot s amit mára meghagyott, de az ízét már unom, jobb lesz hát elaludnom!
Kordás Ferenc
Budapest, 1953. július 7.
|
|
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |