Szövegdoboz:

Kőbe dermedve illeszkedik a szikra

Harmóniakert

SárkánySzentkuthy Miklós portré

Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva

Szövegdoboz:

 

Lidi ángyom

 

 

 

Lidi ángyom a ház előtt

mezítláb tanyázgat;

           feje fölött az enyhe szél

           kilencven bő évről regél

           s ringatja a fákat.

 

Óh, de milyen kilencven év

terhe nyomja vállát!

           Öreg szeme az éveken

           mereng félve, révetegen

           s mindent ködön át lát.

 

Alig pendelyes, s már cseléd,

libapásztor lányka;

           vékony a koszt, szaladgálhat,

           csípi lábát a hűs harmat,

           ezért oly soványka.

 

Kötélrakó, marokszedő,

kapás, pelyvahordó,

           így nőtt ki a feneketlen,

           a világgal tehetetlen

           paraszt gyermekkorból.

 

Majd jött Bálint, az egyetlen,

férje, szeretője,

           kit urának, emberének

           vallott, míg a gonosz évek

           el nem vették tőle.

 

Hatvanévi házasélet

minden napja: emlék;

           babusgatja, becézgeti,

           maga elé teregeti,

mint valami kelmét.

 

Most készül a hosszú útra,

végső számadásra,

           kis szobáját kimeszelte,

           hófehér lett, mint a lelke,

           az elindulásra.

 

Fekete szövetruhában,

foszlott már a széle,

           lép majd boldog megadással,

           élet-értő mosolygással

           a halál elébe.

 

 

 

Kordás Ferenc

 

Balmazújváros, 1954. július

 

Tovább

Vissza

 

Tartalom

Szentkuthy Miklós

 1986

mesteremnek mestere

 

Foto: Vahl Ottó

 

Kezdőlap

Opus

Szótagtár és Szótár

Szolgáltatás