|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
Halottak napján,Brazíliában
Itt most tavasz van, zsenge tavasz, virághimnusz zeng szüntelen; ujjongnak a friss virágbimbók s én nem tudom, mi van velem!
A lányok szeme forró csillag s szívükben megsercen a vér; jaj, ma nem tudok imádkozni örökreholt halottakért!
Hisz minden él, száll, dalol, nevet s én ezt a zsoltárt hallgatom. Tudom, nekem is el kell mennem egy ilyen tavaszi napon.
De addig ez az életöröm sugározza át testemet, melyet egyszer a békés jó föld rideg közönnyel betemet.
A friss fű hátán hempergőznek a vihogó gyermeklányok s velük együtt nevetgélnek a tegnapnyílt tulipánok.
Hancúroznak a kölyökkutyák, pár hetesek s hogy örülnek! Tudják, futó perc csak az élet s holnapra mind megvénülnek…
A virágárus lányka dúdol és pajkosan reám nevet; szöveg nélkül is értem a dalt: boldog, aki él, ki szeret!
A legények vérében zsibong valami édes fájdalom; kergetőznek és kurjongatnak a virágos domboldalon.
Érzem, Valaki jár ma köztünk, nagyobb, mint a hazug halál; boldog, akire rámosolyog, akiben örömet talál.
Óh, nincs halál, csak örökélet, a halál csak egy átmenet! A sírokból új élet támad s örökké él, aki szeret!
Kordás Ferenc
São Paulo, 1941. november 1.
|
|
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |