Kőbe dermedve illeszkedik a szikra

Harmóniakert

Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva

Kezdőlap

Opus

Szótagtár és Szótár

Szolgáltatás

Szentkuthy Miklós

 1986

mesteremnek mestere

 

Foto: Vahl Ottó

 

 

Sorstükör

 

Németi Csaba

 

III. rész

 

Rémisztők az éjjelek,

jön a szellemszörny,

a gondolat.

Leteper, megölni nem lehet.

Agyamban ezer tű.

Gúzsba kötnek,

húsom tépik, szórnak rám

izzó parazsat.

Korbács is csattan,

gyermekszerető gondolat.

Tengetem szürkés sárga

életem.

Téren a térplasztika

csillogón élettelen.

Dübörögnek a beton mixerek.

A Nyitott Ajtó felé megyek.

Magamban nevetek.

Örülnek nekem.

Hallgatok újra istenes éneket,

Krisztusról való beszélgetéseket.

Eljárok – kedvelem.

Apámnak egy gyerekkel lett kevesebb.

Időnként rosszul leszek.

Az idő gyermeke lettem,

Istent keresem.

Nézek autók közt cikázó gyereket,

út mellett tornyosuló

szeméthegyeket,

füves réteket,

utcán falusi embereket.

Keresem a helyemet.

A dolgom még mindig végezetlen.

Az Ideggondozóba megyek.

Felejtett szerelmet keresek.

Kitöltök teszteket, értékelik

a számítógépen.

Gyógyszereket szedek.

Ringok álomtengeren.

Az őszirózsák nyílni kezdenek.

 

 

IV. rész

 

Fütyülnek a vonatok,

ébredek.

Repülőgépek húznak kondenzcsíkot

az égen.

Munkába mennek az emberek.

Irigykedem.

Sápadt fény táncol a kirakaton.

Eső veri a bérházablakot.

Autódaru nyújtja vaskezét

a villamosvezeték felé.

Barnult falevelet fúj a szél.

Nézem a gyorsuló vonatot.

Űznek a halálos gondolatok.

Ázott sódercsomók a sín mentén.

Fény csillan a kavicsokon.

Fekete felhő gomolyog ezüstfény felé.

Gyáva vagyok.

Nem lépek a mozdony elé.

Fehér fényt nyelt a sötétség.

Tócsába lépek a gazos út szélén.

Gyűlölöm magam.

Féltem rothadó életem.

A gazban gázolok, a sárban hempergek,

arcomra agyagot kenek.

Zihálok.

Ruhám tépem, reszketek.

Magamba szívom a sötétséget.

Egyesülök vele.

A romlástól, a kéjtől megremegek.

Nem kívánom a bíbort az égen.

Didergek, eszembe jut volt feleségem.

Magamhoz térek, elindulok.

Gyorsan lépkedem,

utolérem az utcai fényeket.

Állok a szélfútta téren.

Barnulnak a krizantémlevelek.

 

 

 

Tovább

Vissza

 

Tartalom

Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek:

Hozzászólás

Kezdőlap | Opus | Szótagtár és Szótár | Szolgáltatás