Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
Harmóniakert |
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
Kezdőlap |
Opus |
Szótagtár és Szótár |
Szolgáltatás |
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
A Holnap szerelmes hőse
Úgy érkeztem meg újra hozzád, mint aki a holnapban gyökerezik. Nem múlik el így sem a félelem, átrendeződik a világegyetem, amíg kéz- és arcredők kisimulnak, a pilisi erdő hangjai elnémulnak, és a Szigeten kikiáltom: szeretlek!
Spongyába rejtett kincset szemlélek, négy gyémánt közt egy-egy emléket, húsz évre élettársi fogadalmat, fiatalos lendülését szoknyádnak, bánatvert ajaknak, bordó hajadnak, füled táltos szökellésű ereinek súgom, bőgőbe belebúgom: szeretlek!
Elhanyagolt estéket most feledek, izzadtság szagú izomlázat temetek. Felkutatok minden egyes hajlatot s jegyet, tested zugaiba belelátok, elvetemült gondolatot továbbűzök. Nyírségből származol, s termettem Hajdúból, életem kedvez: szeretlek!
Nálam jobban igazodni hozzád senki nem tud, vizet merni, enned adni, amíg csak jut, időből kiszorítani egy darabot, válságból békével térni szabatott. Emlegetni szünet nélkül neked, hiúsággal az ég engem miért vert meg, örömöt hoztam: szelíden szeretlek.
|
Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek: |
Hozzászólás |