|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |
|
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
Folyó születik
Minden korban az ős Egyből sokasodnak a versek, s lágy nyugalomban örökké bimbóznak gyönyörűen. Ölbe veszed, vagy fekve az ágyban mormolod egyre: hullnak alá a sorok, s a magasban szárnyal az eszme.
Minden a vers, mert szépség nélkül semmi az élet, őrzi személyed legnemesebb, s a világ java részét. Gyógyít, mert az esendő, védtelen ember erőtlen, éhes a szóra, amely fölemelné, és hitet adna.
Képzeletének irányt szab, édes a szent remegéstől, mintha az Isten színe elé járulna a lélek. Rendre tanít, mielőtt végképp beborulna az elme, összekeverve reálist, intimet és lehetetlent.
Kincs az a jól sikerült vers, mely elhozza a békét. Ezt keresem kínban, kitakart-víg hangulatomban. Nincs egyebem, csak a szépérzék, netalán ez a vers még. Így nehezüljön rám a tudat: viselős anyaölre.
|
|
Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek: |
|
Hozzászólás |