|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
Tavaszi fuga
Áprilisi szél, te lázas, üde áram: járd át a testünket, a megrokkant földet, aljas, rút szívünket, eladott lelkünket, hogy a hazug élet penészlő csíráit kiűzhesd belőlünk s szabadon szárnyaljon bennünk a Szabadság! Hadd hulljon le rólunk minden nyűgös járom, amely gúzsba köti kinyíló vágyaink harmatos zsengéit! Hadd járja át lényünk ez az áldott zsongás, mely a rügyek mélyén szimfóniát dúdol a virágba borult ifjú almafáknak! Tavaszi köntösben pompázik a határ, a barázdák fölött zsendül már a vetés s a lányok szemében ujjong a szerelem. Óh, tavasz van újra, illatos, lágy tavasz! A város moraja messziről búg bennem, üszkös romja fölött fölszakadt már az ég… Parasztasszony szánt egy girhes, rossz tehénnel s kisfia kezében hogy pattog az ostor! A tavaszi földszag betölti orromat s érzem, misztérium nyílik ki előttem. Oly jó sütkérezni a pirító napon s tudni azt: Nincs halál s mindent újra kezdünk! Kiterített ország fekszik most előttem, nem halt meg, csak alszik, hallom, amint szíve megéled csendesen a tavaszi fényben. Dalolj, szívünk, dalolj! Új ének szárnyain röppenj magad fölé, hol az égi mezők színes virányain örök himnusz árad a Magasság felé: Áldott legyen az Úr!
Kordás Ferenc
Ceglédi fogolytábor, 1945. április 22.
|
|
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |