Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
Harmóniakert |
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
Nyolcadikosok
Angyalföldön, a Váci úton van az én népes iskolám, ezer sugárzó gyermekszempár tekint vidoran itt reám. Kedves nekem, óh, valamennyi, szívemhez nőttek a kicsik, amint szárnyuk a szabadságban kiterjesztve repesgetik.
Így év végén, a vizsgák táján mégis a nagyokra fut szemem; nyolcadikosok, friss-erősek, nagy útra kelnek hirtelen. A nyolc hosszú év összeroppan, a gyermekkor ím véget ér, de kitágul a végtelenség, a harc a fényes holnapért.
Mily nagy fiúk! A bajszuk serked, a hangjuk vált, s tekintetük el-elmereng a messziségben, hol elmerülnek a betűk, de megnyílik az élet titka, így hiszik ők is én velem; övék itt minden siker, pálma, jólét, harc, munka, győzelem!
Kovács Laci mérnöknek készül, Toldi orvos lesz, Kiss vegyész, Czucor tanár, s Tóth se marad le, szikrákat vet benne az ész. Mindegyikből lesz majd valaki, nem sodorhatja el az ár, kitárult előttük a sorsuk, mint végtelen látóhatár.
Na és a lányok! Hogy felnőttek, milyen feszengő-szilajon száguldanak át csöpp szívükkel tűzön, vízen, gondon, bajon! Testükben már az eljövendő anyát is látja hű szemem; hisz virágba szökken már bennük az életnyitó szerelem.
Albert tudós lesz, Csala mérnök, ez hidat nyit, az iskolát, a Gálos Vali pajkos szeme előre a jövőbe lát. Anikóból jó óvónő lesz, Dobi Rózsi tán miniszter; nem látott még ilyen csudát a vén Duna, az öreg Iszter!
Lenin nyelvére tanítottam őket lelkesen, boldogan, a holnapi nap örömére, mely feléjük vígan rohan, a Tudományra és a Szépre, melytől megújul majd a föld, ha a népek testvérisége minden emberszívet betölt.
S eszembe jut a gyermekkorom, a gond, a baj, a sár, a por, a népünket sírba-emésztő, embert alázó vak nyomor. Az ő útjuk már fölfelé tart a végtelenbe: szabadok! Mint a virág, nyílnak ki bennük a békés, boldog holnapok.
Kordás Ferenc
Budapest, 1953. június 2.
|
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
Kezdőlap |
Opus |
Szótagtár és Szótár |
Szolgáltatás |