|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
Krisztuskereszt a Corcovádón
Éjente, árva óriásként, kitárt karokkal, áldva-vádlón, kigyúl egy kereszt Rio fölött: Krisztuskereszt a Corcovádón.
A fülledt, szűk, sötét viskókban mit álmodnak most a szegények, míg a dölyfös palotákban sziporkáznak a csillár-fények?
A tengerparti pálmasor közt egy lányka suhan el nesztelen, a lába nem éri a földet, testében felzeng a szerelem.
A kaszinókban ömlik a pénz, amit a dolgozók kerestek; dohányfüstben – mint égi lények – díszelegnek a sötét testek.
Ki hallja azt, hogy künn a parkban pisztoly dörren, s egy fej lehull? Helyére gyorsan az asztalnál tíz-húsz pénzéhes szmoking tolul.
Ifjú anyácska halvány neszt hall s ráhajlik egy kis édes főre s tervezgeti, hogy majd, ha felnő, óh, Istenem, mi lesz belőle!
Emitt a gazdag úri házban megint ünnep van, vigadoznak s a frakkos, kikent vendégeknek új étkeket s friss pezsgőt hoznak.
A szomszédban egy cselédlányka szegényes vackán egyet fordul s álmában ő is nagyot szippant a vérpezsdítő drága borbul.
Lezárt redőnyű zug-szobákban munkások gyűlnek, s forró szemmel készülgetnek a ,,végső harcra”, nagyöklű, harcos szerelemmel.
Egy vén tudós könyvére hajlik, kicsit szundít, s tovább magolgat, csak azt nem érti, mire való ez, mikor dübörög már a holnap!
A sãobentói kolostorban hajnalt kongat az ósdi óra; ifjú szerzetes szeme mered merengve a Corcovádóra:
Világ, fölötted tárt karokkal, megváltást nyújtva, áldva, vádlón: meddig ragyog a Krisztuskereszt hiába, mint a Corcovádón?!
Kordás Ferenc
Rio de Janeiro, 1942. augusztus 12.
|
|
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |