|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
Győrfi nagyanyám
Hét év után hazajöttem brazil földről magyar honba; kis falumba, jó anyámhoz rohantam is azon nyomba’.
Senki se várt a vonatnál, s nagyot néztek az emberek, amint barna bőröndömet cipelte egy cigánygyerek.
Falum olyan, amilyen volt: sivár, sáros, koldus, árva; eltemeti, takargatja százados nyomorúsága.
A kisajtón besurrantam, s jó nagyanyám a pitvarban találtam, de nem is láttam soha még ily nagy zavarban.
Roskadt vállát megöleltem, s beszélgettem vele jócskán, boldogan elterpeszkedvén a családi ócska lócán.
Végül felállt s megkérdezte: ,,Mondja, úrfi, nem sértem meg, az én Feri unokámról, nem tudja-e, mikor jön meg?”
,,Jó nagyanyám, én vagyok az, ma jöttem meg, itthon vagyok! Ismerjen meg, nem változtam, csak az idő lépett nagyot.”
Nem hitt két vén rossz szemének, tapogatott, csókolgatott, mint Lázárt az édesanyja, mikor sírból feltámadott.
Jó nagyanyám úgy kémlelte férfiassá vált arcomat, hogy már szinte restelltem is tekintetében magamat.
Majd amikor felismerte, hogy az vagyok, akit ő vár, értem aggó, lágy szívében fölpattant a hevülő zár.
S zokogva kért bocsánatot, nem ismert rám tört szemével: ,,Így, hát, te vagy, Feri fiam, az Isten segítségével!…”
,,Nagyapád nem tudott várni, én is megyek majd utána; ha megjöttél, ni is menj el, vigyázz e jó öreg házra!”
Jó nagyanyám, megígérem, vigyázok az ősi házra, vigyázok, amíg csak élek, a falura, az országra…
Kordás Ferenc
Balmazújváros, 1943. január 1.
|
|
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |