Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
Harmóniakert |
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
Oziris két szeme
Oziris két szeme mosolyog le énrám… Testem, mint zengő lant, megpendül feszesen, nagyot nyújtózkodom: új napra ébredtem! S míg az izmok között pajkos dal sugárzik, érzem, hogy Valaki mosollyal simogat…
Oziris két szeme figyeli testemet, mely csak gyarló szerszám, megvénül, s eldobom; de a holt test fölött számos élő test él s mögöttük a Szellem, mely Én vagyok, ébred, kinyitja száz szemét s magába öleli a színes világot megújult formákban. S amint fölemelem földi s égi szemem, érzem, hogy Oziris két szeme rám nevet s minden gondolatom Őneki áldozom.
Mozdulatom lassú, megfontolt és biztos; szavam szelíd galamb, mely szívtől szívbe száll. Amit teszek, tudom, nem magamért teszem, mert én senki vagyok, szegény vándor, árva, hanem azért, hogy e fenséges tekintet örökké őrködjék a sorsom fölött, s majd egyszer, tán holnap, ha terhem ledobom, s testem nélkül szállok láthatatlan szárnyon: röptömet e két szem őrizze és védje, hogy így emelkedjem önmagam mélyéből Oziris elébe… Oziris elébe!…
Kordás Ferenc
Budapest, 1943. január 9.
|
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
Kezdőlap |
Opus |
Szótagtár és Szótár |
Szolgáltatás |