Szövegdoboz:

Kőbe dermedve illeszkedik a szikra

Harmóniakert

SárkánySzentkuthy Miklós portré

Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva

Szövegdoboz:

 

Oziris két szeme

 

 

Oziris két szeme mosolyog le énrám…

Testem, mint zengő lant, megpendül feszesen,

nagyot nyújtózkodom: új napra ébredtem!

S míg az izmok között pajkos dal sugárzik,

érzem, hogy Valaki mosollyal simogat…

 

Oziris két szeme figyeli testemet,

mely csak gyarló szerszám, megvénül, s eldobom;

de a holt test fölött számos élő test él

s mögöttük a Szellem, mely Én vagyok, ébred,

kinyitja száz szemét s magába öleli

a színes világot megújult formákban.

S amint fölemelem földi s égi szemem,

érzem, hogy Oziris két szeme rám nevet

s minden gondolatom Őneki áldozom.

 

Mozdulatom lassú, megfontolt és biztos;

szavam szelíd galamb, mely szívtől szívbe száll.

Amit teszek, tudom, nem magamért teszem,

mert én senki vagyok, szegény vándor, árva,

hanem azért, hogy e fenséges tekintet

örökké őrködjék a sorsom fölött,

s majd egyszer, tán holnap, ha terhem ledobom,

s testem nélkül szállok láthatatlan szárnyon:

röptömet e két szem őrizze és védje,

hogy így emelkedjem önmagam mélyéből

Oziris elébe… Oziris elébe!…

 

Kordás Ferenc

 

Budapest, 1943. január 9.

 

Tovább

Vissza

 

Tartalom

Szentkuthy Miklós

 1986

mesteremnek mestere

 

Foto: Vahl Ottó

 

Kezdőlap

Opus

Szótagtár és Szótár

Szolgáltatás