|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |
|
Lélek, világ és valóság a költő tükrében Mező Tibor előadása folytatás
II.
(A Téli éjszaka és A gondolat maga c. költemények felolvasása.) József Attila: Téli éjszaka
1 Légy fegyelmezett!
2 A nyár 3 ellobbant már 4 A széles, szenes göröngyök felett 5 egy kevés könnyű hamu remeg. 6 Csendes vidék. 7 A lég 8 finom üvegét 9 megkarcolja pár hegyes cserjeág. 10 Szép embertelenség. Csak egy kis darab 11 vékony ezüstrongy – valami szalag – 12 csüng keményen a bokor oldalán, 13 mert annyi mosoly, ölelés fönnakad 14 a világ ág-bogán.
15 A távolban a bütykös vén hegyek, 16 mint elnehezült kezek, 17 meg-megrebbenve tartogatják 18 az alkonyi tüzet, 19 a párolgó tanyát, 20 völgy kerek csöndjét, pihegő mohát.
21 Hazatér a földmíves. Nehéz, 22 minden tagja a földre néz. 23 Cammog vállán a megrepedt kapa, 24 vérzik a nyele, vérzik a vasa. 25 Mintha a létből ballagna haza 26 egyre nehezebb tagjaival, 27 egyre nehezebb szerszámaival.
28 Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst, 29 szikrázó csillagaival.
30 A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve 31 lassudad harangkondulás. 32 És mintha a szív örökről-örökre 33 állna s valami más, 34 talán a táj lüktetne, nem az elmúlás. 35 Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc 36 volna harang 37 s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz. 38 S a szív a hang.
39 Csengés emléke száll. Az elme hallja: 40 üllőt csapott a tél, hogy megvasalja 41 a pántos égbolt lógó ajtaját, 42 melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma, 43 csak dőlt a nyáron át.
44 Tündöklik, mint a gondolat maga, 45 a téli éjszaka.
46 Ezüst sötétség némasága 47 holdat lakatol a világra.
48 A hideg űrön holló repül át 49 s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet? 50 Összekoccannak a molekulák.
51 Milyen vitrinben csillognak 52 ily téli éjszakák?
53 A fagyra tőrt emel az ág 54 s a pusztaság 55 fekete sóhaja lebben – – 56 varjucsapat ing-leng a ködben.
57 Téli éjszaka. Benne, 58 mint külön kis téli éj, 59 egy tehervonat a síkságra ér. 60 Füstjében, tengve 61 egy ölnyi végtelenbe, 62 keringnek, kihúnynak csillagok.
63 A teherkocsik fagyos tetején, 64 mint kis egérke, surran át a fény, 65 a téli éjszaka fénye.
66 A városok fölött 67 a tél még gőzölög. 68 De villogó vágányokon, 69 városba fut a kék fagyon 70 a sárga éjszaka fénye.
71 A városban felüti műhelyét, 72 gyártja a kínok szúró fegyverét 73 a merev éjszaka fénye.
74 A város peremén, 75 mint lucskos szalma, hull a lámpafény, 76 kissé odább 77 a sarkon reszket egy zörgő kabát, 78 egy ember, üldögél, 79 összehúzódik, mint a föld, hiába, 80 rálép a lábára a tél…
81 Hol a homályból előhajol 82 egy rozsdalevelű fa, 83 mérem a téli éjszakát. 84 Mint birtokát 85 a tulajdonosa.
Mező Tibor: A gondolat maga
1 Csepeg a csap. 2 A víz lakást önt. – Bizonyos, vagy csak gondolom?
3 A patikába el kell menni. 4 Az emberektől félek. 5 Kabát is kell 6 Abba belebújni. 7 Pocakomra nem gondolok, 8 sem a beesett-merev szememre, 9 amivel folyton fel kell néznem, 10 hogy félholdnak látszik a pupilla, 11 s fehérnek a szemem ege. 12 Bezártam-e a lakásajtót? 13 S mi van a gázcsappal? 14 A cipőm felhúztam – 15 a sliccemre nem gondolok. 16 Pénz a zsebemben. 17 De mennyi? 18 Anyu készítette oda még tegnap.
19 A patikába el kell menni. 20 Az emberektől félek. 21 Nekilökődnek, megtámadnak. 22 És a fények… 23 A sűrű tömeg. 24 A szatyor a kezemben. 25 Mennem kell az utcán. 26. És a szemek, 27 amelyek engem néznek, 28 mindenki belém bámul, 29 aki szembejön velem. 30 A zöldnél át kell menni. 31 Rám törhetnek az autóból. 32 Fáj emberek közt lenni. 33 Arra nem gondolok, 34 hogy mi lesz, 35 ha a patikában gyógyszert nem kapok, 36 s a szenvedés nő meg a gyötrelem. 37 Nekem pokol a gondolat maga, 38 ha el kell menni a patikába.
39 Zavart vagyok. 40 Lelkem, félek!
|
