|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |
|
Lélek, világ és valóság a költő tükrében Mező Tibor előadása VI. Budapesti Pszichológus Napok 2002. március 9. (Pszinapszis 2002.)
A létezés három, számomra legáltalánosabb tényének megvilágítására vállalkozom akkor, ha a lélekre, a világra és a valóságra figyelek. Nézőpontom kettős, s az előadásom ennek alapján két részre oszlik. Először a lélek, világ és valóság megtapasztalását vizsgálom az életemben, amiknek következményeit is megemlítem, majd két költemény elemzése, összefüggése kapcsán teszem konkréttá a témát. Az egyik József Attila Téli éjszaka c. verse, a másik mindennek továbbgondolása saját költésemben: A gondolat maga címmel.
I.
A) A létélmények felbukkanása sorában a lélekre eszmélés az első. Ez igen későn, életre-irányulásom válsága után következett be 26-30 éves korom valamely csendes percében. Azt éreztem meg, hogy van lelkem, amit mind ez ideig elhanyagoltam. Megláttam a lélek magasabb rendűségét az anyag felett, a lélek elsőbbségét a testtel szemben, a lélek és test egységét. Mind ez a témaválasztás bizonyosságával hatott, és elkötelezetté váltam a lélekismeret felé. Költeményeimben ezt az irányváltást jelzik az alábbi sorok:
A lelkemmel gondolkozom.
Van-e lelke talpam alatt a rögnek, ha agyonlőtt tenger az ég?
Számomra ekkor a menny is így tűnt fel:
Lelkedben lelkem látszik, a lelked lelkemben.
Következmények lettek: 1. A lélekgondozásom elvezetett Istenhez. Megszaporodtak az istenes versek, ilyen élményekkel:
Ellenségedhez is jó vagy! (Vigasz)
Éreztem, hogy az Úr szólt. (Vendég az Isten-házban)
Egymásért imádkozunk. (Valakire vár)
2. Megbékéléshez, nyugalomhoz jutottam általa. Az alábbi négysoros vers ezt elég jól kifejezi:
A mindenséggel megbékéltem. Áttetszik a testem, lelkem. Leperegnek a szitkok rólam. Szirmaim kinyíltak: porzom. (Arcél)
A megbékélés gondolatköréhez tartozik az a benyomásom, hogy ettől fogva valamit őrzök.
3. Találkoztam a lélekgyógyászattal. Asszociatív tematikus biblioterápiát kezdtem művelni előbb a debreceni Kenézy Gyula Kórházban, és ezt jelenleg is folytatom gyógyfoglalkoztatóként a pomázi Gálfi Béla Kht. Szakkórházban. A terápia élményköréből költemények születtek, amiknek legveretesebb példánya a később elemzésre kerülő A gondolat maga c.
B) A lélek-élmény után az életismeretet, mint központi gondolatkört, kezdte felváltani bennem a világismeret, ami hamarosan kiegészült a valóságképzettel. A kérdést így tettem fel: Mi a világ? Eleinte a fényesség bűvkörében mozogtam, pedig a világosságnak nincs hozzá köze. Kísértett a végtelenség és a teljesség léte a világban, ami ráadásul objektív. Mind ez a világ távol-valóságát erősíti az Én-től. Mi hát a világ? A Világ kapcsolat, érintettség mindazzal, ami körülvesz, és ami bennem van. Az egyedek számára közvetlen közeli és minden körülményben maga a teljesség. Ennek belátása és megélése harmóniával ajándékozott meg: a rendélménnyel. A világ velem való és hozzám való közelségének gondolata anomáliákhoz is vezetett, amit lassanként leküzdöttem: 1. Túl fontos vagyok. Példának hozom az alábbi versszakot:
Önmagadból csinálsz törvényt. Mintha hinnéd, minden örvényt kiállsz önként. (Himnusz az Énhez)
2. Gyenge vagyok. Szemléltetése:
Uram, engem nem bántanak, és én sem bántok senkit, csak te versz, Uram, engem. (Vendég az Isten-házban)
Mennyi bántás állt e szavak mögött, mégsem panaszkodtam, a bántásokat Isten-verésnek fogtam föl.
3. Senki vagyok. Metafizikai élmény áll a Vendég az Isten-házban c. költeményem második tétele mögött, ebből idézek egy fordulatot:
Amíg itt van, senki, mert el fog menni.
Emberi szempontból nem ürességnek éltem én ezt meg, inkább a lét belém áramlásának.
4. Szent vagyok. Ez az anomália a mai napig is foglalkoztat.
C) A világ és a valóság egymásra fedettsége célképzetem. Először egy spontán összeverődött betegcsoportnak magyaráztam ezt a folyosón Debrecenben. A valóság a világnál tágasabb bizonyosság, lényeg közeli elem, fontos attribútuma az igazság, így a világtartalmakat időről-időre korrigálja. Számomra az, hogy benne lenni az örökkévalóságban, az érzékelés legmagasabb foka. Az Imágó c. költeményem fordulópontjában a valóság és a világ kapcsolata így hangzik:
mit teszel valót fedsz a világra vele halsz
|
