Kőbe dermedve illeszkedik a szikra

Harmóniakert

Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva

Kezdőlap

Opus

Szótagtár és Szótár

Szolgáltatás

Szentkuthy Miklós

 1986

mesteremnek mestere

 

Foto: Vahl Ottó

 

 

Távozóban

 

 

Elbúcsúzom,

de szívem itt hagyom,

s mikor fakul az emlék,

én visszajönnék.

 

Nézném a szemed,

hogy az egykori erezet

megújulón kösse

lelkünket össze.

 

Kérdeznélek:

mit tett az élet

megint veled?

Adnál feleletet.

 

Pörgőbb az idő

bennünk, midőn

betegek lettünk.

S megyünk együtt.

 

Hittünk a változásban,

hogy egymásban

tárul fel újra

a megoldás kulcsa.

 

S a vita hevében,

ha valaki szívében

harag támadt,

kapott választ,

 

mert a szeretet volt,

ami igazgatott,

ami juttatott

jó vagy rossz napot.

 

Ide visszajönnék,

s ha kérdenék

jöttöm az új tagok,

én csak hallgatok.

 

 

 

Tovább

Vissza

 

Tartalom

Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek:

Hozzászólás

Kezdőlap | Opus | Szótagtár és Szótár | Szolgáltatás