Kőbe dermedve illeszkedik a szikra

Harmóniakert

Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva

 

A szülőváros vonzásában

 

 

Templomaid szeretem, te gazda-város, Böszörmény.

Parolázik pápistával zsidó, Kálvin, Luther.

Az óhitű tornyai közt ragyog a nap. Megleste,

megfestette Maghy Zoltán, kivel találkoztam,

ki túl volt minden valláson. Lát manapság tégedet

nála jobban valaki, te szentelt hajdú-leány?

 

Tökéletesebb körutat Washingtonban sem teszek,

mert a szellem ott van már az utcaköveidben.

A világot radarernyőd bennem folyvást pásztázza,

ezzel mérem, hogy kelletlen éppen ide estem.

Méltán lassú az idő itt, mint a csorda járása,

s a gulyáshoz, a pásztorhoz igazodni lehet.

 

A határod tágas, termő. Gyíkot lestem a sziken.

Utazni lóval érdemes. Baktasson a paraszt

ökörrel Nánáson, honnan ideküldtek romákat,

s így lett az utca is hosszabb, mert krajcár vándorol.

Ürgés város, emberszámba vettél betelepedőt!

Itt lestem a Holdat érted egy zaklatott éjjel.

 

Tűzhely mellett kuksol a vén, s a tyúkjait eteti.

Már mint kisded, figyeltem az öregek szavait.

Emlék szitál közelmúltból és a török időkből:

a legtalányosabb halom Zelemér, templomrom;

orosz baka, német, meg az első világháború.

Kurucnak néztem a parkban ez utóbbi szobrát.

 

Alapító atyánk már nem Árpád, hanem Bocskai,

áldozatot neki hoztak őseink karjai,

ezért folyik ereinkben s heveinkben hajdúvér.

Árnya Debrecennek te vagy, kiváltságos város.

Mécsesei jövendőnek illatozó, zöld fáid,

mert te vagy az élet bennem, és én élek benned.

 

 

Tovább

Vissza

 

Tartalom

Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek:

Hozzászólás

Szentkuthy Miklós

 1986

mesteremnek mestere

 

Foto: Vahl Ottó

 

Kezdőlap

Opus

Szótagtár és Szótár

Szolgáltatás

Kezdőlap | Opus | Szótagtár és Szótár | Szolgáltatás