|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
Magavigasztaló
Te is lehetsz egyszer Mező Tibor kicsi – tudatja halkan egy azúr-tekintet. Növeszted égnek inda-lágy gerincedet, mereszted szemedet, nyújtod nyakadat.
Minek pislogsz a másvilágba? Árnya és varázsa lelked úgyis általjárja. A biztosnak hitt van sincs, csak a mű való, ha áhítat lótusz-fénye vetül rá.
Tanulj szerénységet riadt madárdaltól! Meríts erőt a tej-hold napsugárból! Szüless meg újra, mint kéregben a féreg, mert hidd el, többet te sem érsz a rögnél!
***
Ugye, Uram, szeretsz engem. Fáj a szivem. Mit kell tennem? Aranytallér a Hold ma. Darabokból szedegetem magam össze, építve százszor is, százszor leverten.
|
|
Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek: |
|
Hozzászólás |
|
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |