Kőbe dermedve illeszkedik a szikra

Harmóniakert

Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva

Kezdőlap

Opus

Szótagtár és Szótár

Szolgáltatás

Szentkuthy Miklós

 1986

mesteremnek mestere

 

Foto: Vahl Ottó

 

 

Lángárnyékban

 

 

Lángárnyékban éltem harminc évig.

Kisült szemmel bátor minek él itt?

 

Kívánsz több meleget, kicsi hűvöst?

Raktál tüzet, lángolt kéreg, fű, füst.

 

Hibáztál, amikor kezet ráztál,

Várt az égő asztag, szamuráj-bál.

 

Gyökértelen szikra, kövült ember

Az őrült izzásban most már nem kell?

 

Kenyér pirult, adtál kinek-kinek,

Boldogságból jut-e mindenkinek?

 

Kérem Istent, tovább ne kínozzon,

Bíbor béke tüzében olvasszon.

 

Harminc éve selyem ingem véres,

Kérem, fényes kolonc, éhes bérem.

 

Tapsoltak már bolondot rogyásig,

Villám-merev fogad belevásik.

 

Nem áll egybe a szó meg a másik?

Hordozzon bűnt, ne csak pokol, más is!

 

Derült égből pillant rám az Isten,

Hátam egy túráson megvetettem,

 

Ég s föld közt fiatal úgy lebegtem,

Nyájas Olvasóm, lásd, integettem!

 

 

Tovább

Vissza

 

Tartalom

Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek:

Hozzászólás

Kezdőlap | Opus | Szótagtár és Szótár | Szolgáltatás