Kőbe dermedve illeszkedik a szikra

Harmóniakert

Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva

Kezdőlap

Opus

Szótagtár és Szótár

Szolgáltatás

Szentkuthy Miklós

 1986

mesteremnek mestere

 

Foto: Vahl Ottó

 

 

Katona

 

 

Nagy Lajos

 

Akár a fegyverlövedékek,

úgy lelnek meg a hajnalok:

puszta létedre gyorsan ébredsz,

s felöltöd rongy páncélzatod.

 

Ömlik a hideg, s még hidegebb.

Reményt felfaló messze még

egy állomás, hová eldideregsz

az Istennek kegyelmiért.

 

Ellenként várnak tekintetek.

Lassan fojtogat a káosz.

Bújnak, lapulnak az emberek,

mint Nérótól, imádsághoz.

 

Öltözöm sok éves avarba,

öltözöm, a rongyom elhányva.

A napfény is bizonytalan ma,

minden gyanús, s nagy az ára.

 

A pesszimizmusomat őrzöm:

büdös a Nincs, s torzó őre;

tavaszt váró lelkem kiöntöm,

nyárig lophatnak belőle.

 

Ha maradok, vagy ha ballagok,

ha meglel egy imádságom,

a sok lehetetlen felragyog,

mint hegyen ősrégi várrom.

 

 

Tovább

Vissza

 

Tartalom

Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek:

Hozzászólás

Kezdőlap | Opus | Szótagtár és Szótár | Szolgáltatás