|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |
|
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
Innen és túl
Megijed sodrával a folyó, s a túlsó partra lendülök, mint aki a vízen járt, vagy a szirt fölött lebegett.
Fickándoznak a sorsvonalak, megszülték a szerelmünk, véletlenül, ahogy játszik selymesen fodra a víznek.
Távlatok nyíltak előttem, nélküled káosz a holnap, formát adsz az elemeknek, mint mágnes a vasreszeléknek.
Összefut a nyál a számban, bizsereg az ajkam, a nyelvem csókod ízére, mely elhat medence tájt a lábam közébe.
Mit kívánsz, ha kivánlak, míg fekszünk összefonódva, mint a kismajom, ha kapaszkodik nem sokkal nagyobb nővérébe.
Mit adjak, hogy kövess engem e nagy azonosulásban a mennybe, ahol a csillagköves Tejúton lépegetünk a végtelenben.
|
|
Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek: |
|
Hozzászólás |