|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
Arcél
I.
Nem sírok érted apám, csak zsebkendőm száma végtelen.
II.
SZÁGULDÓ meteornak érzem magam szeretnék már találkozni a Földdel lássák illanó fénnyel porladok el vagy kráterem örökre példa MARAD
III.
Térdig érő vízben gázolok. Körülöttem körben nincs homok. Talán egy lépés, fölbukok, eldönt a felszín, megfulok.
IV.
Elszállt mellettem egy cserebogár. Hangja, mint távoli repülők susogása. De ez nem fájt.
V.
Az igazság hallgat. A hazugság lát. Az igazság hallja. A hazugság fáj.
VI.
Két udvara van a holdnak. Alászáll a lombkoronáknak. Egy csillag engedi, hogy nézzem, miközben hálót ereget rám a pók.
VII.
A magyar kért egy kanalat. A magyar kért egy kést. Kért még egy kést, és kapott egy öreget, egyedit.
VIII.
Van-e lelke talpam alatt a rögnek, ha agyonlőtt tenger az ég?
IX.
Nekem kell egy otthon. És kell egy otthon az égben. Ha ez nincs meg, nem érzem magam otthon a világban.
X.
Valaha, valahol ittam egy kútból.
Nem tudom, mit ittam.
XI.
A mindenséggel megbékéltem. Áttetszik a testem, lelkem. Leperegnek a szitkok rólam. Szirmaim kinyíltak: porzom.
XII.
A vers kovakő. Élre csiszolja a mester. Ha koppan, láng, amit restell.
XIII.
Látni nyitott szemmel. Hallani őszinte fülekkel. Hangot adni a belső hangnak. Igent mondani az igazra.
XIV.
A föld gyapját lekarolta, majd púpos boglyákba rakta. Lesz mit az állat elé tenni holnap aztán valamit enni.
XV.
A tudás, mint szivárvány a horizonton, feszül pillér-idegsejtjeimen, szépen belül a homlokomon.
XVI.
Lelkedben lelkem látszik, a lelked lelkemben.
XVII.
Ugye, van, aki figyel? Ugye, van, aki őrt áll? Ugye, van, aki szeret? Ugye, van egy jó szavad hozzám?
|
|
Szentkuthy Miklós 1986 mesteremnek mestere
Foto: Vahl Ottó
|
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |
|
Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek: |
|
Hozzászólás |