Kőbe dermedve illeszkedik a szikra

Harmóniakert

Szövegdoboz: Sárkány

Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva

Kezdőlap

Opus

Szótagtár és Szótár

Szolgáltatás

 

Zenés biblioterápia

Mező Tibor előadása

Művészetterápiás Világkongresszus

2003. március31.

 

Egy komplex művészetterápiás módszer, a zenés biblioterápia helyét keresem a medicinában, amihez a kiscsoportos foglalkozás tevékenységsémáját használom. A módszerben a csoportfeladat verbális és nonverbális természetű, amelyben a receptív zeneterápia és a receptív biblioterápia természetes kombinációja valósul meg. A terápiában nem a műalkotás, vagy annak elemzése az elsődleges, hanem a reakcióképzés ­ az olvasó, a zenét hallgató és a beszélgető ember; a műalkotás csupán eszköz a kliens kezében, hogy pillanatnyi önmagához hozzáférjen. A zenés biblioterápia hatásmechanizmusa az asszociáción alapszik, mert nem csak gondolatot és képzetet, hanem műalkotásokat is társíthatunk egymással rokon vonások alapján, amelyek leggyakrabban hangulati megfelelések. A módszer alkalmazási köre jelentős a mentális zavarok szocioterápiás kezelésében. A zenés biblioterápiával a jobb és a bal agyfélteke igénybevételének szintézisét, a személyiség többoldalú fejlesztését, az esztétikai-örömélmény révén a személyiség építését, a téma sokoldalú szemléletének evokatív ereje folytán az egyén beállítódásának a megváltozását érjük el.

 

 

A zenés biblioterápia helye a gyógyítás rendszerében

 

A komplex személyiség az ember biológiai, lelki és szociális állapotának együttese. Hogyha valamelyik területen zavar keletkezik, akkor gyógyító módszerek állnak a rendelkezésünkre, amelyeket a farmako-, pszicho- és szocioterápia gyűjtőfogalmaiba sorolunk. A zenés biblioterápia kombinált művészetterápiás módszer, amelynek rendszerbeli helye még következetlen. Ennek főként az az oka, hogy természeténél fogva kettősség jellemzi. Mindenekelőtt a kultúra és a medicina találkozási pontján áll. Olyan társadalmi-tradicionális tevékenységformát alkalmaz, amely a betegségben szenvedőnek a gyógyító/rehabilitációs/prevenciós céljaihoz, valamint az egészséges személyiség kulturális szükségleteihez egyaránt igazodik. A foglalkozás tevékenységsémája is sajátos, mert egymást követő fázisban következik az akció, reakció és korrekció. Az akció szocioterápiás specifikum, mert tartalmazza a társadalmi-tradicionális tevékenységben való közreműködést, a prekoncepcionális reakciót és motivációt. A reakciókban értelmi, érzelmi és tapasztalati (viselkedésbeli) mechanizmusok működnek, amelyet végül az interperszonális kapcsolatban korrekció követ. A személyiség érintettsége a reakcióban és a korrekcióban olyan mértékű, hogy pszichoterápiás hatásról beszélhetünk. A zene és az irodalom kombinált alkalmazása, mint ugyanannak a foglalkozásnak a terápiás eszköze, a szakirodalomban zenés olvasás néven nyert említést (1). Részletes kifejtését, a zenés biblioterápia alkalmazásának eredményeit mutatja be ez az előadás. A zenés biblioterápiát az orvosi rehabilitációban szocioterápiás módszerként 2001. május 10. és 2002. december 19. között alkalmaztam a Gálfi Béla Gyógyító és Rehabilitációs Kht. Szenvedélybetegek Rehabilitációs Szociális Intézményében, Dolinán. A kliensek között igyekeztem tudatosítani, hogy a helyes szociális képességek nélkül, amilyen például a beszéd, a magatartás és az életmód, az emberek képtelenek lennének egymással kapcsolatot tartani.

 

 

A zenés biblioterápiás csoport jellemzői

 

Működőképes rendszernek elmélete és gyakorlata van. A terápiás közösség keretei között a kiscsoport lett a zenés biblioterápia megvalósulásának fő színtere. A 19 hónap alatt 50 foglalkozást tartottunk (60 perc/alkalom) hetenként egyszer. Összesen 41 fő látogatta, amelynek egy része csupán érdeklődő volt (23 fő maximum 1-3 foglalkozáson volt jelen), míg 18 fő rendszeres látogatónak bizonyult (8 nő, 10 férfi, 20-65 év közöttiek). A foglalkozáson átlagban 5.56 fő vett részt, egy-egy alkalommal legkevesebb 3 fő, legtöbb 12 fő. Nyolcnál több foglalkozáson pedig tizenhárman voltak. A csoportot nyitott formában, önkéntes részvétellel szerveztük, de természetesen orvosi indikáció alapján is működtethető. A résztvevők neme, kora és diagnózisa szerint az összetétele heterogén volt, koterapeuta nem működött közre. Alkohol dependencia, schizofrénia, személyiségzavar és epilepszia kórképekben történt az alkalmazása.

 

A csoportfeladat két egyenlő összetevőből épült fel, ami verbális és nonverbális természetű. A zenemű meghallgatása és az irodalmi műalkotás elolvasása a foglalkozás elején történt. Ezt követte a befogadás közben szerzett élmények-gondolatok megbeszélése, és társítása az egyéni élettapasztalatokkal. Tehát a receptív zeneterápia és a receptív biblioterápia természetes kombinációja valósult meg a terapeuta témaválasztásának a segítségével, amely magába foglalta a terápia célrendszerét is.

 

A foglalkozásokon 36 témakört dolgoztunk fel az alábbi sorrendben:

1. A szeretet és a szerelem

2. Önmagunk megértése és elfogadása

3. Az emberiesség megnyilvánulásai

4. A jellem és a jellemfejlődés

5. Az élet értelme

6. Az irónia és a humor

7. A konfliktus

8. Az értelmes viselkedés

9. A szegénység és a belőle való kilábalás

10. A generációs konfliktus

11. A szeretet

12. ,,Valami közbejön”

13. Ki vagyok? Mit akarok?

14. A valószerűség elvesztése

15. A játék

16. A személyiségépítés

17. A fájdalom és keserűség kimondása

18. A boldogság és a kín

19. A hagyomány

20. A hajszoltság

21. A szerelem

22. Az életpálya

23. Az uralom és a hatalom

24. A vágy

25. A változás

26. A kinyilatkozás

27. Az apróságok

28. A család és a hivatás

29. Az utazás

30. A türelem

31. A konfliktus múltunkkal

32. A barátság

33. A kezdőpont

34. A beállítódás

35. A periféria

36. A lázadás

 

A csoportfolyamat témaválasztása lineáris, mert ugyanabban az összefüggésben nem kerültek elő többet a műalkotások, amelyek a témát megjelenítették. Ezért eredményes a módszer a tartós életközösségben élők foglalkoztatásában. A kiválasztott zeneművek műfajuk szerint a következők: klasszikus zene (30), népzene (5), könnyűzene (3), filmzene (2). Az irodalmi szemelvények klasszikusoktól (33) és kortársszerzőktől (19) származtak. Műnemek szerint líra (40) és próza (14) volt.

 

A csoportvezetés irodalmi és zenei jártasságot igényelt, és azt a képességet, hogy a csoportvezető el tudta fogadtatni a neki tetsző műveket a résztvevőkkel. Erre a képességre azért volt szükség, hogy a csoport ne vesse ki magából a témát (művet), a kiegészítő-támogató magatartás ugyanis hatékonyan készítette elő az egyéni attitűdváltozást.

 

 

Tovább

Vissza

Egyedi keresés
biblioterápia