|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |
|
A kiégés
II. A kiégés kezelése és megelőzése
Dr. Horváth Endre előadása Rekreációs Továbbképzés Balatonaliga, 2004. június 18.
A kiégés kezelése
1. A kezelésnek komplexnek és összetettnek kell lennie, és mindig a realitással való szembesüléssel kell kezdődnie. Tudatni kell a pacienssel és a környezetével, hogy hova jutott el, nem szabad mellébeszélni, első a realitáskontroll. Ez egy kimerültség, abba kell hagyni a tevékenységet. 2. A személyt meg kell tanítani kompetenciájára. Szociális munkásra a szociális szféra, az egészségügyi dolgozóra az egészségügyi szféra, a gyógyfoglalkoztatóra a foglalkoztatás tartozik, de úgy, hogy a környezet tudja, hogy mit csinál.
A kiégés megelőzése
1. A szakmai továbbképzés arra szolgál, hogy megtanuljuk a kiégést megelőzni. Mit kell tenni a prevenció érdekében? Úgy kell megoldást találni, hogy ne kerüljek bajba. Szükséges a kikapcsolódás. Törődjek saját magammal, iktassuk be magunkat is az emberek közé a másokért végzett feladatok sorában. Addig tudunk magunkból adni, amíg van miből. Ha végleg nem megy a dolog, akkor munkaterületet kell változtatni. 2. Amikor segítséget kér a kiégésben szenvedő dolgozó, felmerül a kérdés, hogy ki segít a segítőnek. Kit tud maga mellé állítani? Ki segít a nővérnek, szociális munkásnak, osztályvezetőnek, orvosnak? Tudni kell ezekre a kérdésekre válaszolni, mert a segítőnek is szüksége van a csoportvédelemre. Egyedül nem megy, nem egyszemélyes dolog. A csoportvédelem mellett elő kell venni az önismereti kontrollt, mennyire ismerem saját magam. Tudom-e, hogy mire vagyok képes, meg tudom csinálni, vagy nem, ki tart velem, és ki van ellenem? Tudni, hogy bennem mi hol van. 3. Nagyon fontos a kezelésben a dicséret és jutalmazás. Tudok-e eleget dicsérni, meg tud-e jutalmazni egy tekintet, meg tudom-e találni ezt a tekintetet? A gyereket, ha örökösen büntetjük, szorongó, bajbajutott gyerek lesz. 4. Az intézményben dolgozó szociális munkások nincsenek annyira egyedül, mint az utcai szociális munkások. Ha nem akarjuk, hogy elhagyják a pályát, rotációt kell alkalmazni: fél évig dolgozzon az intézményben, fél évig az utcán, azután megint kapjon intézményi védelmet. 5. Komoly védelem tud lenni a munka presztízsének emelése. 6. A Bálint-csoport alkalmazása a munkahelyen rendkívül jelentős preventív tényező.
Tanácsok arra nézve, hogy mit tehetünk saját magunkért
1. A panaszok megjelenése esetén (kimerülés, fáradtság, ingerlékenység stb.) az igénybevétel csökkentése, és kisebb fordulatszámra való kapcsolás. 2. Kirostálni, hogy mi fontos, kevésbé fontos, és egyáltalán nem fontos, és ennek megfelelően döntést hozni a végrehajtásáról. 3. Próbáljuk meg kialakítani saját magunknak a megfelelő ritmust, az élettempó szabályozását. Ha bioritmusunkkal szemben rablógazdálkodást végzünk, kimerülünk. Rengeteg teendőnket legalább a saját ritmusunknak megfelelően végezzük. 4. A magányos tevékenységet próbáljuk meg elkerülni. Hagyok helyet, időt, lehetőséget, hogy más is hozzáférjen a munkához. Egy kis megoldás után a többit elvégzik a többiek. 5. Tanuljuk meg önmagunkat jutalmazni. Mondhassuk, hogy ez azért jó volt, máskor is teszek ilyet, néha-néha mondhassuk a randa szembenéző dologra, hogy ejnye, be szép vagy. 6. Rendezzük saját értékrendünket. ,,Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábad hiába” (Vörösmarty Mihály) – ennyit tettél, ez benne van saját értékrendedben. 7. Testi szükségleteink kielégítése. Jó dolog felállni, és azt mondani, hogy most pihenünk egyet. 8. A humorunkat és humorérzékünket szinten kell tartani. H. Bergson A nevetés c. könyvében írja, hogy annak az embernek, aki jókat tud nevetni, rendben van a hormonális rendszere. Védő hormonjaink a nevetés hatására mobilizálódnak (pl. szteroid szisztéma). 9. Tanuljunk meg nemet mondani, mert ha túlzottan sok mindenre mondunk igent, nagy lesz a lelkiismeret furdalásunk, nem győzünk a munkával végezni. 10. Ha kell, változtassunk környezetünkön. 11. Döntsünk egyértelműen. A neurotikus betegségek alapja, hogy döntünk, és utána megkérdőjelezzük döntésünket. 12. El kell kerülni az omnipotens szerep vállalását, nem vagyunk mindenhatóak. 13. Nem kell elvállalni a direkt agressziót. Az indulatáttételeknek a kezelését meg kell tanulni, ne hagyjuk indulatainkat kezeletlenül. 14. Akinek nincs kellő mértékű önértékelése, gondolja át részvételét a segítő kapcsolatban, mert instabil önértékeléssel belebukhat a segítő kapcsolatba. Állandó külső megerősítés helyett belülről tudjam, hogy jól vagy nem jól csinálom. Önállósággal kell rendelkezni, nem pedig törekvésre a függőségi viszonyban való maradásra. A segítő kapcsolatban az egyenrangú kapcsolatokra, a partnerkapcsolatokra kell törekedni. Nem vagyok fölötte, sem alatta, én mellette vagyok. Csak addig vagyok mellette, amíg neki szüksége van rám. Amikor nincs szüksége rám, távozom, megyek tovább, kezdek egy újhoz. 15. A segítőnek is tudomásul kell vennie, hogy őt is segíteni kell. Nem kell szégyellni, ha segítséget kér máshonnan. A segítés elfogadása miatt se bosszankodjon. 16. A konfliktusokat vállalni kell. Ahelyett hogy mindenkinek eleget tennénk, legalább a maradék kevésnek feleljünk meg.
Szerkesztette: Mező Tibor
|
