Kőbe dermedve illeszkedik a szikra

Harmóniakert

Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva

Kezdőlap

Opus

Szótagtár és Szótár

Szolgáltatás

Szentkuthy Miklós

 1986

mesteremnek mestere

 

Foto: Vahl Ottó

 

 

Hangfoszlányok

 

 

I.

 

Fényűzés a vers.

A lélek fény-űzése.

 

II.

 

Mit nekem Shakespeare?

Tápláló anya, ékkő

a Birodalom koronáján.

 

III.

 

A lét óceánból emelkedő buborék.

A szépség vigasztal.

 

IV.

 

Népesség lelkében élek…

A lelkemmel gondolkozom.

 

V.

 

Minél mélyebb az éj,

a csillagok egyre többen vannak.

 

VI.

 

Az írás értelme a késztetés,

miért a költő tollat ragadott.

 

VII.

 

Meghaltál Petri.

Nevedet a nemzet jegyzi.

 

VIII.

 

Felfekszünk háttal az időre,

s az elmúlást szemléljük,

a tűnő perceket.

 

IX.

 

Az ember egy a sok között:

van, majd aztán nincs.

 

X.

 

Mint füstös üvegen átlátni,

lehet a csillagokra kilátni.

 

XI.

 

Az embert az teszi,

hogy minek feszül neki.

 

XII.

 

Segíts, Félhold!

Érzed leheletem?

Hozzád száll a hideg éjben.

 

XIII.

 

Gondolj rám,

ha rács mögül bámulok is rád!

 

XIV.

 

Földtől a Napot

csak egy sík választja el;

a bensőmben is.

 

XV.

 

egyetemes harmóniában

felhő és gomba

 

XVI.

 

Az olvasó, ha versed nem érti,

megesik, hogy kérdés helyett támad;

ám nincs a támadásra válasz.

 

XVII.

 

Minden adomány.

S mit adsz cserében érte?

Az életemet.

 

 

 

Tovább

Vissza

 

Tartalom

Írd meg véleményed a versről, és küldd el a szerzőnek:

Hozzászólás

Kezdőlap | Opus | Szótagtár és Szótár | Szolgáltatás