Kőbe dermedve illeszkedik a szikra

Harmóniakert

Szövegdoboz: Sárkány

Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva

Kezdőlap

Opus

Szótagtár és Szótár

Szolgáltatás

 

Az ugor nyelv nyoma

a magyar két szótagos -a végű nevekben

II.

 

Egymástól távol a Buda kétszer is előfordult, legalább szóösszetételben, mert a Budagovó már szlávosítva van. (Tarkovszki neve pedig kétszeresen is: TAR-kov-szki.) Így rajzolódott ki előttem, amiben most már biztos vagyok, hogy az ugor népek legmarkánsabb – ma is ellenőrizhető – nyelvi nyoma a két szótagos -a végű nevekben található meg, Izlandtól a jukagirokig (joka, jóka), a Kelet-Baltikumtól Moszkván át az Urálig, Mongólia fölött pedig a Tuváig és a Szajánig, a Tunguzkától egészen a belső ázsiai ujgur jugarokig, akik mongol ötvözetű ugorok lehetnek. Kiszely István adott hírt róluk.

Persze más nyelvekben is előfordulnak két szótagos -a végű szavak, nevek (pl. a török Kara, vagy latin szavak, mint a terra, Cinna stb.). Amikor az Eleink c. folyóiratban valaki megkérdezte, hogy melyik a helyes szó: a jurt vagy a jurta, akkor már válaszolni tudtam volna neki, hogy a jurta az ugor-magyar változat.

– A két szótagos -a végű nevekben a többi ugor, ill. finnugor nyelvek nem bővelkednek?

– Hogy mennyire gyakoriak, arra nem tudok válaszolni, csak a térkép alapján a még megmaradt hely- és folyónevekkel. Azt azonban biztosra veszem, hogy ezt a markánsan ugor jelleget a magyar nyelv őrizte meg a legjellemzőbben. Nemcsak eredeti ősmagyar vezér-nevekben (Olma, Tolma, Huba, Borsa stb.), hanem az idegenből átvett szavainkban is. Így lett a vejvodából vajda, a Thormanból Torma. Észt- és Lettország őrzi még leginkább a kelet-baltiak két szótagos -a végű hely- és folyóneveit: pl. Barta, Koosa, Pósa stb. Ezek magyar megfelelői ismertek. Még a litvánoknál is van, s jellemzően az északi részen: Musza, Séta, Séda (utóbbi nálunk családnév, de a Musza is). Mindennek ellenére leginkább a magyar hely- és folyónevek bővelkednek két szótagos -a végű nevekben: Duna, Tisza, Dráva, Száva, Mura, Lajta stb. Még a szlávból átvett Dráva is magyarosítva van a névvéggel

– Milyen távlatokat nyit meg ez a kérdés az őshazakutatás számára?

– Számomra a Tura − és nem a Turán! − a magyar eredetjelző. A Szaján fölötti térség is számításba jöhet az említett nevek alapján. Az őshaza azonban már kérdőjeles elnevezés. Túl egységes és határolt, nem eléggé dinamikus. Sinor Dénes amerikai magyar professzor kételye nem alaptalan. Nyelvészeink figyelmébe ajánlanám idézett könyvemből az ugor névvégekről írottakat, de az Avarok és székelyek c. könyvemben is kitérek erre.

A legmeglepőbb mégis az, hogy az Urál és az Ob között a hantiak-manysiak alatti térségben és összefüggő kapcsolattérben olyan neveket találunk, amelyeket magunkkal hoztunk, s amelyek minden más adatnál világosabban jelzik, hogy a magyarok, mint már magyarok, hosszabb időn át ott éltek, még a baskíriai átköltözés előtt: Masszava (vö. ’messze van’), Uraj (magyar helynév, mint az Ura is), Szalda (vö. Szalka és a ’szalad’), Tura (hely- és családnév), Lajta (folyó- és családnév), Konda és Szalehard (a magyar Szalárd megfelelője, hely- és vezérnév is), s mindehhez a skandináv kúp csúcsán a Mageroya. Ezek a nevek mérhetetlenül meggyőzőbbek népünk etruszk, sumér vagy óegyiptomi eredeztetésének hiábavaló kísérleteinél, amelyek egymástól radikálisan különböző térben és időben találhatók.

Szép feladat lenne a magyar helységnevek regisztrálása ebből a szempontból. Nem is nehéz. Magam csupán az a-tól a c-ig gyűjtöttem össze a legfontosabb két szótagos -a végű helyneveket. S jöhetnének utána külön témakörrel a családnevek, legalább Budapest telefonkönyve alapján.

Itt köszönöm meg neked, a kérdezőnek, hogy megküldted a szótagtáradból a két szótagos -a végű magyar köznevek listáját, összesen 872 szóval (pl. ba-ba, bá-ba, ká-ba, csá-ba, zsá-ba, ab-ba, hi-ba, li-ba, csi-ba, bam-ba, szám-ba stb.). Fontos szótári összeállítás ez, amely folytatásra vár a jelzett témákban, főleg a családnevek regisztrálásával.

 

A kérdező: Mező Tibor

 

Vissza

Egyedi keresés