|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |
|
A remény végső megtagadása a bűn Stetka Éva költőnővel beszélget Mező Tibor
– A szülőkkel való béke értékes adomány a fiatalember számára. Éva néninek vannak-e erről élményei? – Nagyon sok szép élményem van. – Meséljen el nekem belőle! – Különösen a karácsony, amikor 24-e este, karácsony vigíliáján összejöttünk, és föltálalták az ünnepi vacsorát. Természetesen halat, mert böjtkor húst nem szabad enni, csak halat. A karácsony névnap is egyben, Ádám és Éva napja. Voltak vendégeink, és elmentünk az éjféli misére, pedig nem nagyon jártunk templomba. Édesanyám, édesapám: jó, menjünk templomba! Amit csak kértem, amit csak mondtam, minden teljesült. És mégsem voltam olyan rossz, elkényeztetett gyerek, mert tanultam, olvastam. Volt, hogy egy hét alatt elolvastam egy könyvet. Mikor kezdtek a hibáim előjönni, hogy önállóan csináljak valamit, akkor tétovább, lustább, lassúbb, öregesebb lettem. Úgyhogy az enyémnél egyenesebb fejlődés kell, de az embernek a maga gyerekkori nevelését sosem szabad megtagadnia, meg kell ragadni belőle azt, ami jó volt. – Kire emlékszik vissza szívesen a családból? – Hát mindenkire. Édesapám könyvelő volt. A szüleim sokat olvastak, beszélgettek. Nagyon boldog volt kezdetben és később is a házasságuk. – Kik voltak, akik segítették Éva nénit a pályája során? – Az irodalomban Dienes Éva, Rónay György, a franciában Eckhardt Sándor, Hankiss János, Győri János, Gyergyai Albert és Gáldi László. A kedvenc professzorom Gyergyai Albert volt. Betegségem alatt csaknem mindegyik jó barátom, Juhász Izabella, Wolfinau Katalin meghalt. Úgyhogy nehéz volt. – Kinek köszönheti a legtöbbet? – A szüleimnek, az iskoláimnak, és a könyveknek. – Kik adták a kezébe a könyvet. Honnan merítette az ösztönzést? – A szüleimtől és a tanáraimtól. Egyházi iskolába jártam. A Bibliát korán megismertem. Már negyedik elemista koromban édesapám szerzett nekem egy Bibliát. Most is elolvastam elejétől a végéig sorban az egészet kétszer. A Káldi György fordítása volt meg nekem először az 1930-as évekből. Megvettem az 1984-est is. A szentek életét is kiadták pár éve, abból is nagyon sokat olvastam. A kedvenc költőm mégis Babits Mihály lett. Eszményképem a magánélete. A politikai eszményképem is, mert a fontolva haladást hiszem. Amit ő elismert, például egy költőről azt mondta, hogy jó költő, akkor annak elterjedt a híre, az már költővé lett avatva. Az egyik legnagyobb értéknek az őszinteséget tartom. Ha észreveszem, hogy valaki hazudik, vagy úgy mondjam, füllent, akkor nagyon föl vagyok háborodva. Egyszer eszembe jutott nekem is, hogy mi lesz, ha én is füllentek egyet, mi sül ki belőle? Mindig elégedetlen voltam a verseimmel, de egyszer azt mondtam, hogy ez azért mégis vers, és azt füllentettem, hogy az új verseim rosszabbak, mint a régiek. Hát, elterjedt a híre. És akkor Gombos doktornő minden értékes ismerősének elmondta, hogy Stetka Éva versei jók. Azonnal elterjedt, hogy jobbak az új verseim, mint a régiek. Úgyhogy szavainkban rendet kell tartani. Van egy barátom, Szokolay Károly, angol professzor Egerben. Elküldte nekem a régi verseimet, amiket 18 éves koromban írtam. Nagyon örültem neki. Ő nagyon komoly és szigorú bírálatot készül írni a verseimről. Rónay György azt mondta a verseimről, hogy jók. De most is úgy vagyok, hogy a küszködést érzem, és ötször-hatszor átjavítom a verset. Fiatal koromban könnyebben írtam, akkor csak úgy jött. De most eredetibb átjavítva. Babits is sokat húzott. – Mit gondol Éva néni a kötött formákról? – Kinek hogy tetszik, melyik vers milyen. Például Kassákot nem lehet elfelejteni. Mikor kezdtem a verselést, akkor Rónay azt mondta, ha hosszabbat írtam, hogy ebben van néhány nagyon szép részlet, de az egész vers hosszú lett, tehát minél tömörebb próbáljak lenni. Mikor az első kötetem megjelent, minden vers önálló egész volt. Egy van benne, ami töredék, egy hosszú versnek az utolsó öt sora. A többi versem mind önálló volt, még lektori beleszólásra sem engedtem. – Az életet és a halált egyszerűnek találja-e Éva néni? – Mind a kettő nehéz és bonyolult. – Van reménység? Mi adja a boldogságot? – Épp a remény. A reményben nem hinni a szentlélek elleni bűn. Azzal kezdődik az öngyilkosság, hogy hiába vágyik valaki a szeretetre. A remény megtagadása, vagy csak végső megtagadása a bűn. Előfordul, hogy a reménységet elvesztjük, amint látjuk Csokonai A reményhez című versében. Benne van az emberi életben, hogy minden nap kelünk, küzdünk, valamit csinálunk. Úgyhogy a reményt nagyon nagy dolognak tartom.
|
