|
Kőbe dermedve illeszkedik a szikra |
|
Harmóniakert |
|
Copyright © Mező Tibor, 2007 Minden jog fenntartva |
|
Kezdőlap |
|
Opus |
|
Szótagtár és Szótár |
|
Szolgáltatás |
|
Hírünk a világban ,,Az jó hírért, névért” Balassi Bálint Pomázi Polgár, 2009. május
Tegyél jót embertársaiddal! Tegyél jót a környezeteddel, állattal, növénnyel! Elgondolkodott már azon, vajon az emberek miért tartanak otthon növényeket, vagy miért kötődnek kutyákhoz, cicákhoz? Mert szeretnének szeretni. Mert abban az Isteni kegyelemben részesültek, hogy gondoskodhatnak valakiről, valamiről. Úgy érzik, lehetőséget kaptak. Ha már az embertársnak nem kell a gondoskodás, a szeretet, hát ott van az a kis élőlény, szeressék őt! Babusgassák a növényt, akár beszéljenek is hozzá, és az meghálálja. Akárcsak a kiskutya. Így jelez a Jóisten: ha ezt teszed, akkor te ezért kapsz – írja az április 5-én Pomázon előadást tartó magyar szívsebész professzor a maga interjúkötetében. (Quo vadis, Domine? Prof. Papp Lajossal beszélget Járai Judit. Kairosz Kiadó, 70-71. oldal.)
Soha nem gondolkodtam el azon, hogy az emberek miért tartanak otthon növényeket, vagy miért kötődnek kutyákhoz, cicákhoz. Mindvégig az emberekről gondoskodtam, az állatok és növények enni-inni kaptak tőlem, és figyeltem őket, amikor ettek-ittak, és ez jóérzéssel töltött el némi velük való játék mellett. Az Isten mindent adott.
A hazai sajtó híreit Pomázról a Blikk-ben mostanság mégis Molnár Anikó képriportja szolgáltatta az állatokkal kapcsolatosan, aki köztudottan szereti a kutyákat, és bizonyára sokadmagával szereti őket a városban. (http://www.blikk.hu/sztarblikk/az-en-hetvegem-molnar-aniko-141689.html;http://www.hirmutato.hu/kereso/Pomáz/0) – Az egykori villalakó, amikor csak teheti, ellátogat a helyi menhelyre, hogy segítse a gondozók munkáját. Anikó minden állatszeretőnek azt ajánlja, ha lehet, fogadjon magához egy elárvult kutyust vagy cicát. ,,Odavagyok a kutyusokért. Amikor csak egy kóbor állatot látok, enni és inni adok neki, az autómban ugyanis mindig akad egy konzerv-kutyakaja” – mesélte a Blikk-nek Anikó.
Amikor a képzeletem elé idézek minden magánzót Pomázon, akiken egyetemesen múlik a közös ügy, áthat a felelősség, amit sokszor gondatlanul végeztem. A gondoskodás műveletét ugyanis többször áthágta az élni akarásom, a taposómalom. Nálatok van tehát az érzés, Nénik, Bácsik! Ti tudjátok bizonyítani természetes környezetetekkel velem ellentétben, ha ezt teszed, akkor te ezért kapsz. És talán mégsem, mégsem kerestem hiába új szerelmet a kihalás előtt:
S zendül tavasz, nyughatatlan a nyár, fölsejlik néhány gyökér, lesz tán állat és ember, de nem azzal a szerelemmel, amit Isten ismer.
Mező Tibor
|
